Azt hiszem,  a legtöbb lakberendező ismeri az érzést, hogy az épp aktuális projektjei mind szerelemprojektek. Én pont így vagyok ezzel a családi házzal, amelynek közösségi terét tettük otthonosabbá.

Mindig azt gondoltam, hogy az ipari, indusztriális, a kissé maszkulinabb belső terek azok, amik igazán közel állnak hozzám, és emiatt mindig izgatottan vállalok el olyan megbízásokat, amelyek távolabb állnak ezektől a vonásoktól.  Úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy a megbízóknak rám esik a választása, és a adott térbe finoman bele tudom csempészni a saját stílusomat, egyéniségemet úgy, hogy az a megrendelő igényeivel teljesen harmonizál, és ereményként egy igazán különleges belső tér tud megszületni.

Érdekes folyamat  a tervezés…

Én azt szoktam mondani, hogy a lakberendező egy kicsit pszichológus, egy kicsit pedig barátnővé válik, hisz csak akkor tudok [én legalábbbis] teljesen személyre szabott otthonokat kialakítani, ha megismerem azt, aki benne fog élni, a megrendelő pedig akkor tud megnyílni nekem, ha megtaláljuk a közös hangot, ha ő is megismer engem valamennyire, így könnyen, nyíltan, őszintén tudunk beszélgetni, és látni fogom, mire is van szüksége az otthonában.

A család, aki ebben a közöségi térben tölti napjait, néhány éve építkezett, de a nappali-konyha-étkező tervezésére már nem sok energiájuk maradt. Berendezték a meglévő bútorokkal, és annak ellenére, hogy egy új, fantasztikus kilátással, bőséges hellyel rendelkező térrel rendelező helyiségről beszélünk, nem igazán érezték jól magukat itt.

Színek terén a ház külső karaktervonásait vontam be, így  kapta meg a konyhabútor ezt a kékesszürke színt [a homlokzaton a zsalugáterek színe] és a tégla burolat pedig a terasztetőt tartó oszlopok anyagát hozza be a helyiségbe.

A megrendelő szerette volna, ha konyha egy légtérben marad a nappalival, de mégis el lehetne választani valahogy, erre javasoltam a lapolható alukeretes üvegfalat megoldásként, így anélkül, hogy nagyon beszűkítenék a teret, el tudjuk választani a 2 funkciót, de egyik oldal sem lesz nyomasztóan szűös vagy sötét.

Azt is láthatjátok, hogy rengeteg a könyv, sokat olvas a család, emiatt volt fontos, hogy minden olyn helyen, ahol olvasókuckót alaítottunk ki, legyen megfelelő világítás is. Rejtett, illetve zárt tárolókat is elhelyeztem a térbe: a kanapé ágyneműtartója, a dohányzóasztal rengeteg gyerekjátékot tud elnyelni, akárcsak a könyvespolc alsó fiókjai.

A kanapé hatalmas felületét ellensúlyozza a világos szín, így nem éezzük azt, hogy elnyomná a teret, sokkal inább  sárga Ikea Strandmon fotel és lábtartója lett  a helyiség figyelemfelkeltő eleme.

A fotel mögött folytatódik a konyhapult feletti alukeretes üvegfal, ami, akár egy ajtó, 90°-ban elfordítva a falhoz simul, így ha nagyobb társaságot szeretnénk a bővíthető étezőasztalhoz ültetni, nem fog akadályozni minket ebben.

Az étkezőben a fal dekorációs egyben falvádő funcióként a konyhabútor színével azonos angol panel burkolatot kap, természetesen a radiátort is ezzel takarjuk el úgy, hogy felül és az első oldalán is elegendő nyitott rész maradjon ahhoz hogy a fűtőtest ne veszítsen sokat a fűtőértékéből.

A falakat a gyerekek képei díszítik.

Igazán különlgessé tudtuk tenni a 10 cm parapettmagasságú ablakot, ami egy 35 cm mély keretet kapott, ezzel nem csak a látványt tettük különlegessé, de egy olyan helyet is kialaítottunk, ahol nem csak a cicák sütérezhetnek, de akár gazdájuk is elkortyolhat egy csésze teát a kilátásban gyönyörködve.